Hol a fókusz?

Sokak számára ismerős a helyzet, mikor valakivel beszélgetünk és elsősorban arra  figyelünk, hogy mi hogyan beszélünk, vajon milyen a külsőnk, a megjelenésünk, mimikánk, esetleg félve fogalmazunk, vagy még rosszabb esetben, nem uraljuk mondanivalónkat, érzésünk szerint összevissza beszélünk, és a végén, már pontosan fel sem tudjuk idézni, hogy mi is hangzott el. Hasonló érzés gyakran jelentkezik több ember előtt való felszólalás, vagy prezentáció esetében. Kérdés, ilyen helyzetekben hol van a fókuszunk? Magunkra figyelünk, vagy képesek vagyunk a jelenlevőket is észrevenni, a tőlük jövő reakciókat helyesen értelmezni, érzékeljük-e magunk körül a fizikai teret, a környezetünket? Előfordul, hogy túl sok a saját magunk felé irányított figyelem, félünk, hogy más mit gondol, milyennek lát bennünket; ami megnyilvánul bizonytalan beszédben, testtartásban, nyakkendő igazgatásban, szoknyahúzogatásban, kéztördelésben, elpirulásban és sorolhatnánk a jeleket, melyek arról szólnak, hogy az illető nem biztos magában, vagy nem fogadja el magát, bizonytalan a helyzetben.

tie-690084_1280

Ha sikerül jobban megismernünk magunkat, kiszámíthatóvá válni saját magunk számára, tudatosítani viselkedésünket a különböző helyzetekben, megtanulni elfogadni magunkat, akár hibáinkkal együtt, akkor óriási energiákat tudunk felszabadítani hasonló szituációkban. Minden figyelem és energia, amit eddig magunk túlzott kontrolljára, vagy bizonyos tulajdonságaink palástolásába fektettünk, felszabadul, megkönnyebbülünk és képesek vagyunk a valódi fő tevékenységre odafigyelni, például egy prezentáció során a tartalomra, a változatos fogalmazásra, az idő betartására vagy a befogadók reakcióinak észlelésére. Az önismeret és önbecsülés segít jelenben lenni, megélni a jelent, érzékelve annak résztvevőit, beleértve magunkat és a többi szereplőt is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.