FYI – csak asszertíven!!!

Az internetnek köszönhetően a munkahelyi kommunikáció formális és informális formája is megváltozott. Levelezőlistákat, facebook vagy messenger csoportokat használunk, mely egyrészt transzparenciát, gyorsabb és hatékonyabb információáramlást biztosít, ugyanakkor a formális és informális kommunikáció egy ugyanaz csatornán belül gyakrabban keveredik, illetve elmosódik közöttük a határ. Konfliktus helyzetben meggondolatlan, vagy éppen nagyon is szándékolt agresszív kommunikációs csaták zajlanak a résztvevők között, nem egyszer elfelejtkezve arról, hogy az olvasók nem mindegyike érintett az adott témában, vitában.

asszertiv_komm

Az elszabaduló indulatok írásban talán még veszélyesebbek, hiszen egyrészt nyoma marad, másrészt nyomon követhetetlenül továbbításra, megosztásra kerülhetnek. Lesznek háttérben hallgató, csendes tanúk, akik nem szándékoznak nyíltan hozzászólni, ugyanakkor nyilván megvan a véleményük, viszik tovább az adott vita lenyomatát. Az írásokban zajló vita stílusa demoralizáló lehet, közösségromboló, és sokak számára elvarratlan szálakat jelent. Néhány éles megjegyzés, cenzúrázatlan kifakadás különösen bántó és érthetetlen lehet új munkatársak számára, akik nyilván nem sokat tudnak a kollégák korábbi kapcsolatáról, múltjáról. Coachként már nem egy ilyen e-mailt láttam. Sőt az is előfordult, hogy a vita kirobbantója  – megbánva és látva, hogy milyen lavinát indított el – hozta be az ülésre az e-mail sorozatot, hogy hogyan hozhatná helyre, csitíthatná el a szócsatát. Még ekkor sem késő, még ekkor is lehet egyenlő rangú partnerként, kölcsönösen előnyös, a különbségeket elfogadó helyzetre törekedni. Az asszertivitás gyorssegély és gyógyír lehet. A vitákat pedig személyesen az érintettekkel, közönség nélkül érdemes rendezni.

E-mailjeink, megosztásaink a szervezeti kultúra közvetítőiSzóval csak asszertíven, óvatosan megválasztva a stílust, a szavakat és a címzetteket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.