Reményeink…

“Minek tartasz te engem fiacskám? Barátodnak? Vigyázz! Csak időtöltésre kellesz nekem. És most már el sem mehetsz innen. A reménységednél fogva tartalak.” Erre a pár sorra lettem figyelmes, miközben Lányom hangosan olvasta a Végtelen történetet. A párbeszéd Atráskó és Gomor beszélgetésének része, melynek előzménye, hogy Atráskó a félelmetes Gomortól,  a farkasembertől reméli, hogy elárulja neki a ‘titkot’. És Gomor tisztában van Atráskó kiszolgáltatott helyzetével, hogy bármennyire is fél tőle, bármennyire is szabadulna, marad, mert reménykedik.

Eszemblast_hope-wallpaper-1366x768e jutott, hogy valóban hányszor kerülünk kiszolgáltatott, blokkolt helyzetbe saját alaptalan reményeink miatt. Mikor párkapcsolatban abban reménykedik az egyik fél, hogy majd a másik megváltozik, majd változtat magatartásán vagy korábbi döntésén. Vagy abban bízni, hogy változnak a körülmények, és közben megy az idő, reményeink hol fogynak, hol valamilyen oknál fogva újból táptalajra lelnek. Sokszor épp egy rossz minta táplálja e sehova nem vezető reményeket, hiszen ‘kitűnő’ eszköz lehet bizonyos problémás helyzetek megoldásának elodázására.

Szóval érdemes saját reményeinket is néha tüzetesebben átgondolni. Valóban megalapozottak, valóban a sajátjaim? Mennyire lehetek/vagyok felelős és aktív cselekvő reményeim beteljesülésében? 

Energiaforrásaink

Fáradt, álmatlan, vagy éppen ellenkezőleg állandóan aludni szeretne? Kétszer, sőt százszor (jó, ez túlzás 🙂 ) nehezebben oldja meg feladatait? Semmi nem sikerül úgy, mint korábban? És sorolhatnám azokat a helyzeteket, problémákat, melyek azt jelzik, hogy energiaszintje alacsonyabb a kelleténél.

Lányomnak most még ezt tanítom: ahhoz, hogy jókedvűek legyünk, hogy könnyebben menjen a tanulás, ahhoz ENNI, INNI, ALUDNI, JÁTSZANI és PIHENNI kell. A többi energiaforrás is vélhetőleg elérhető a normál családi körülmények között cseperedő gyerekeknek: eleget szeretgetik őket, elegendő a mozgás, a friss levegőn töltött idő. De felnőtt korunkban elfelejtkezünk még az alapvető energiaforrásainkról is és energiatartalékaink csökkenek. A velünk született energia mennyisége természetes módon csökken, épp ezért ennek pótlásáról tudatosan kell gondoskodnunk.

Az egészséges életmód alapszabályairól itt most nem szeretnék részletesebben írni, csak a teljesség kedvéért írom, hogy természetesen egészségesen kell étkezni testünk saját ritmusa és igénye szerint, elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű víz, mozgás, alvás, jó arányban a munka és pihenés. A munkánál egy picit elidőzök: az olyan munka, ami megfelel érdeklődésünknek, alapértékeinknek (például ne vállaljunk vezető beosztást, ha ez olyan megoldásokat is igényel, melyek nem egyeznek értékrendszerünkkel) sokkal kevesebb energiát igényel, sőt néha energiát ad.

Embertársaink, kapcsolataink szintén nagyon fontos energiaforrások. Itt most nem az energiavámpírokra gondolok, hanem egyrészt a kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolatokra, melyek teret engednek a szeretetnek, energiát adó érintéseknek (gondoljunk csak egy ölünkben kucorgó kisgyermek melegére, édesanyánk, szerettünk érintésére), másrészt az akár ismeretlenek irányába megnyilvánuló jóakarat, odafigyelés energiákat megmozgató hatására. Ha kedvesek vagyunk, ha akár csak szavakkal segítettünk valakinek, az ránk is visszahat.

A természet, a napsugár, a szél, a víz (legyen az akár tó, akár folyó, tenger), a fák, a felhők mind-mind energiát adó élettársaink. Ölelt mostanában fát, ült egy folyó partján hosszan nézve a víz mozgását, napozott úgy, hogy közben arra gondolt, hogy most gyűjti télire a tartalékokat?

energiaforrás

A művészet bármely ága, mely kedves nekünk feltölt, energiát ad. A zene, a filmek, a versek, egy-egy szép fotó. De természetesen nemcsak a művészet élvezőjeként, hanem alkotójaként is számtalan helyzet adódik, amikor töltődhetünk energiával.

A lista nem teljes, de reményeim szerint kiindulópontként szolgálhat ahhoz, hogy végiggondolja, hogy Ön számára melyek a legfontosabb energiaforrások, és hogyan csempészheti életébe az elfeledett, vagy soha ki nem próbált lehetőségeket, hogy ne csak gyerekkori emlék legyen, hogy a fűben fekve nézte végig a különböző formákat öltő habos felhőket, vagy a hullócsillagok cikázó nyomait.

Szervezetünk, lelkünk üzenetei – a diszkomfort érzés száműzése a komfort zónán kívülre

Szerintem napjaink egyik legveszélyesebb jelensége, hogy megtanultunk együtt élni fájdalmainkkal, félelmeinkkel. A diszkomfort érzés a komfort zónán belülre került. Elfogadjuk, sőt akár meg is szokjuk, hogy étkezés után ég a gyomrunk, hogy a munkahelyi események nyomán görcsbe rándul a gyomrunk, elfogadjuk, hogy fáj a fejünk egy rohanós nap után, beleragadunk romboló helyzetekbe. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

„Beszél a szemed…” –tárlatvezetés érzelmeink között

Mindenkinek beszél a szeme, tükrözi a múltat, örömet, bánatot, szenvedést, reményt, szenvedélyt, szeretetet, lágyságot, keménységet, dühöt, megbántottságot, és érzelmeink minden árnyalatát. Ha közeledik felém egy embertársam, elsőként a tekintetét keresem, mely nagyon sok üzenetet hordoz. A legelső, ami szembetűnik, hogy csillog-e a szeme, megjelenik-e a jelent megélő, a jövőt reménnyel váró ember pozitivizmusa, lendülete, derűje szeme fényében. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Megoldásaink…

Nehéz élethelyzetekre eltérő megoldásokat találunk. Először is már a helyzetek nehézségét, bonyolultságát is eltérően kezeljük. Van, aki a mások által viszonylag könnyedén cipelt teher alatt már roskadozna. Különböző csomagokat cipelünk, különböző teherbíró képességgel. Ami a legfontosabb, hogy mi milyennek éljük meg az adott helyzetet. Ha megítélésünk szerint erőnket próbára tevő helyzetet teremtettünk magunknak (mert mi teremtettük, minden látszat ellenére  🙂 ), akkor egészen meglepő, ‘zseniális’ elkerülő  vagy a problémába nyakig merülő, bent ragadó ‘megoldásokkal’ állunk elő. Szőnyeg alá seprés, meg nem történt helyzet látszata, más hibáztatása, körülményekre való hivatkozás, önsajnálat, a probléma fokozása, gyógyszerek, tudatmódosító szerek szedése…. és folytathatnánk a sort. Mindezek az igazi megoldás elodázását jelentik csupán. Újból szembejön az ismert rossz helyzet, déjà vu élményben lesz részünk. Az igaz, hogy az előbbi listában vannak kényelmes, a komfort zónán belüli megoldások. Könnyebb egy bogyót bekapni, mint szembesülésekkel teli önismereti úton elindulni? Hamis spórolás. Ez az én véleményem, és tapasztalatom. Aki elkezdi megismerni önmagát, felfedezi saját erőforrásait, értékeit, foglalkozik önmagával, az rövidesen ráérez ennek az ízére, rájön, hogy a szokásos, nem mindig célravezető megoldásokon kívül számtalan más lehetőség adódik. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Idő magunknak, segítség másoknak … hogy hatékonyabbak és kreatívabbak legyünk

Teljesítmény-központú, rohanó világunkban nagyon könnyen felborul az egyensúly napi rendünkben (munka, család, pihenés), kapcsolatainkban, étkezésünkben, gondolatainkban. A magunkra szánt időt redukáljuk a legkönnyebben és sajnos sokszor tartósan. És a végeredmény? Egyensúlyvesztés minden téren: munka, család, és a legveszélyesebb: az egészség terén. A legtöbb esetben a probléma kiindulópontja a munka, ahol mindig nagyobb és több teljesítményre törekszünk, vagy ilyen jellegű elvárásoknak igyekszünk megfelelni. De egy idő után a túlterheltségnek köszönhetően nyilvánvalóan a visszájára fordulnak törekvéseink. Nem teljesítünk jobban, sőt! Hogyan lehet ebből (a néha mókuskeréknek tűnő) körből kilépni, úgyhogy mégis maradjunk hatékonyak a munkahelyünkön, elvégezzük munkánkat?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….