FYI – csak asszertíven!!!

Az internetnek köszönhetően a munkahelyi kommunikáció formális és informális formája is megváltozott. Levelezőlistákat, facebook vagy messenger csoportokat használunk, mely egyrészt transzparenciát, gyorsabb és hatékonyabb információáramlást biztosít, ugyanakkor a formális és informális kommunikáció egy ugyanaz csatornán belül gyakrabban keveredik, illetve elmosódik közöttük a határ. Konfliktus helyzetben meggondolatlan, vagy éppen nagyon is szándékolt agresszív kommunikációs csaták zajlanak a résztvevők között, nem egyszer elfelejtkezve arról, hogy az olvasók nem mindegyike érintett az adott témában, vitában.

asszertiv_komm

Az elszabaduló indulatok írásban talán még veszélyesebbek, hiszen egyrészt nyoma marad, másrészt nyomon követhetetlenül továbbításra, megosztásra kerülhetnek. Lesznek háttérben hallgató, csendes tanúk, akik nem szándékoznak nyíltan hozzászólni, ugyanakkor nyilván megvan a véleményük, viszik tovább az adott vita lenyomatát. Az írásokban zajló vita stílusa demoralizáló lehet, közösségromboló, és sokak számára elvarratlan szálakat jelent. Néhány éles megjegyzés, cenzúrázatlan kifakadás különösen bántó és érthetetlen lehet új munkatársak számára, akik nyilván nem sokat tudnak a kollégák korábbi kapcsolatáról, múltjáról. Coachként már nem egy ilyen e-mailt láttam. Sőt az is előfordult, hogy a vita kirobbantója  – megbánva és látva, hogy milyen lavinát indított el – hozta be az ülésre az e-mail sorozatot, hogy hogyan hozhatná helyre, csitíthatná el a szócsatát. Még ekkor sem késő, még ekkor is lehet egyenlő rangú partnerként, kölcsönösen előnyös, a különbségeket elfogadó helyzetre törekedni. Az asszertivitás gyorssegély és gyógyír lehet. A vitákat pedig személyesen az érintettekkel, közönség nélkül érdemes rendezni.

E-mailjeink, megosztásaink a szervezeti kultúra közvetítőiSzóval csak asszertíven, óvatosan megválasztva a stílust, a szavakat és a címzetteket.

Árulkodó fényképeink

Imádom a fotókat – készíteni és nézegetni is. No persze kevésbé szeretem a saját fotóimat, bár az utolsó években megbarátkoztam velük. Rólam  és nekem mesélnek. Ne kerüljük, ne rejtsük el saját fotóinkat, hiszen segíthetnek az önelfogadásban. Remek időtöltés, móka és mindeközben komoly önismereti munka, ha aprólékosan megnézzük időrendben régi fotóinkat. Látható a változás ….. és most nem a ráncokra gondolok. 🙂 A képek mutatják fejlődésünket, változásainkat, érzelmeink érhetők tetten a testtartáson, mozdulatokon, grimaszokon, tekinteten.

fényképekHa mi nem is voltunk a fénykép készítés időpontjában a ‘jelenben’, azaz nem érzékeltük, mit sugárzunk a külvilág felé, a fotós és kamerája ott volt és rögzítette azt. Idézzük fel az elkapott pillanatot, az akkori élethelyzetet. Ha egy fotón azt látjuk, hogy  görcsösen, mereven tartjuk magunkat, vagy éppen ellenkezőleg, láthatólag rendkívül jó hangulatban vagyunk, kérdés mi történt ott, mi váltotta ki az adott érzelmi állapotunkat.  Szánjon rá időt, esetleg baráttal, társsal együtt, aki még hozzátehet ehhez az önismereti kiránduláshoz néhány érdekes, akár meglepő megjegyzést.

Szánjon pár percet saját magára! Kellemes időtöltést!

Életbátorság -egy gyöngyszem dr. Bagdy Emőkétől

Életbátorság – milyen szép és sokat mondó ez a kifejezés. Az élethez valóban bátorság kell, a szó legnemesebb értelmében. Bátorság érzelmeink megéléséhez, kifejezéséhez,  döntéseink meghozatalához, felvállalásához.

A bátor ember szabad, nem kötik gúzsba félelmei, szorongásai. Nézzünk csak vissza, és legyünk büszkénk magunkra, hányszor éltük életünket bátran, döntéseinkkel újabb és újabb erőt merítve a következő lépéshez. Szabadságra, könnyedségre vágyunk, és ehhez az első lépés (mint az a videóban elhangzik) az élet szeretete.

E rövid videóban dr. Bagdy Emőke összefoglalja a kapcsolataink alapját jelentő együttműködő kommunikáció lényegét és beszél az életbátorságról, mint életfilozófiáról.