Újratervezés

Ezt a képet kaptam barátnőmtől ajándékba, azzal az ajánlással, hogy ilyen jövőt kíván magunknak. Olyan ősz vagy őszülő fejjel megélt időszakot, mikor még lesz alkalom önfeledten tócsában ugrándozni, hegydombról legurulni, hangosan bolondozni.

Bányai_coach

Időskor … van, aki fél tőle, van,  aki  várja, bízva abban, hogy ez egy újabb újrakezdésre ad alkalmat. Van, aki boldogan, tevékenyen éli meg, és van aki megkeseredve, kényszermunkára vagy épp ellenkezőleg kényszer-pihenőre ítélve. Nagyon nem mindegy.

Úgy gondolom, hogy egy társadalom fejlettségét, jóllétét az is mutatja, milyenek az idős polgárai. Milyen lehetőségeket, szerepet, feladatot kapnak vagy kaphatnak. Sajnos mi magyarok ezen a téren nem állunk a legjobban. Mikor az utcán sétálva idős emberekről, párokról már messziről nagy biztonsággal megállapítható, hogy nem magyarok …  és elsősorban nem az öltözet alapján, hanem kiegyensúlyozottságuk, derűt sugárzó arcuk nyomán, – összeszorul a szívem. Ilyenkor szomorú vagyok, ennek nem így kellene lennie. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy személyes felelősségünk is, hogy hogyan élünk a késői évek adta lehetőségekkel. Hiszem, hogy aki időben elkezd foglalkozni önmagával, fejleszti önismeretét, tud gazdálkodni erőforrásaival, az teljes életet élhet nyugdíjas korában is, mint az a hölgy, aki szállásadóm volt jó pár évvel ezelőtt Hollandiában. 68 éves volt, történelmi és nyelvi kurzusokra járt a közeli egyetemen, minden hétvégén hatalmas madárnéző sétákat tett barátaival, és 65 évesen még új szakmát tanult, és hetente 3-4 délelőttöt munkával töltött. Rácsodálkoztam, de az ő válasza az volt, hogy gondoljak bele, ő még élhet 20 évet, így újratervezte az életét nyugdíjasként. A fenti példa bizonyára sokak számára nem lehet egy az egyben követendő példa és realitás. De a szemlélet, a hozzáállás igen.

Szóval nincs késő az újratervezéshez, maradtak még erőforrások, eddig még fel nem tárt lehetőségek. Újrakombinálhatók meglevő készségek, újra felfedezhető rég elfeledett vagy hanyagolt hobbi, érdeklődési terület. Újragondolhatók, életre kelthetők és átértelmezhetők régi kapcsolatok. Fűszerezve mindezt az elmúlt évek tapasztalata által kiérlelt bölcsességgel, megfontoltsággal. Igazi jó kombináció!! Érdemes elővenni, vagy ha még nincs kész, akkor elkészíteni a bakancslistát, melyek némelyike valódi céllá formálható. Jó újratervezést és megvalósítást!

Tanítsd a szíved

Érzelmeink  felismerése, megélése, elfogadása, kifejezése, és ugyanígy mások érzelmeinek felismerése, be- és elfogadása alapvető elemei emberi kapcsolatainknak, mégis számos nehézségbe ütközünk az érzelmek kezelése terén.  Számtalanszor kiderül, hogy egy-egy  párkapcsolati, iskolai vagy munkahelyi probléma mögött a ki nem fejezett, rosszul kezelt vagy be nem fogadott érzelmek állnak. Mikor nehéz elmondani, hogy mennyire bánt egy helyzet, mennyire igazságtalannak érezzük. Vagy arra várunk, hogy vegyék már észre, hogy valami nincs rendben. Vagy annyira leköt bennünket a saját érzelmeink kifejezésének vágya, hogy közben nem is tudjuk a másik mindeközben mit érez.

És sorolhatnám a helyzetek sokaságát, mikor az érzelmek felismerése, helyén kezelése, kifejezése, és befogadása nehézséget okoz. Legtöbbünknek sehol nem tanították, hogyan kell az érzelmeinket felismerve azokat erőforrásként használni.

A jó hír az, hogy ez felnőtt fejjel is tanulható, az érzelmi intelligencia fejleszthető.

De a legjobb, ha ezt már gyerekkorban tanuljuk, épp ezért óriási  a felelősségünk szülőként és tanítóként, tanárként. Az alábbi videó tökéletesen összegzi, hogy mi is a feladatunk, miért fontos a SZÍVET, a LELKET tanítani. (És marketingesként is csak elismerésemet fejezhetem ki. 🙂 )

Energiaforrásaink

Fáradt, álmatlan, vagy éppen ellenkezőleg állandóan aludni szeretne? Kétszer, sőt százszor (jó, ez túlzás 🙂 ) nehezebben oldja meg feladatait? Semmi nem sikerül úgy, mint korábban? És sorolhatnám azokat a helyzeteket, problémákat, melyek azt jelzik, hogy energiaszintje alacsonyabb a kelleténél.

Lányomnak most még ezt tanítom: ahhoz, hogy jókedvűek legyünk, hogy könnyebben menjen a tanulás, ahhoz ENNI, INNI, ALUDNI, JÁTSZANI és PIHENNI kell. A többi energiaforrás is vélhetőleg elérhető a normál családi körülmények között cseperedő gyerekeknek: eleget szeretgetik őket, elegendő a mozgás, a friss levegőn töltött idő. De felnőtt korunkban elfelejtkezünk még az alapvető energiaforrásainkról is és energiatartalékaink csökkenek. A velünk született energia mennyisége természetes módon csökken, épp ezért ennek pótlásáról tudatosan kell gondoskodnunk.

Az egészséges életmód alapszabályairól itt most nem szeretnék részletesebben írni, csak a teljesség kedvéért írom, hogy természetesen egészségesen kell étkezni testünk saját ritmusa és igénye szerint, elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű víz, mozgás, alvás, jó arányban a munka és pihenés. A munkánál egy picit elidőzök: az olyan munka, ami megfelel érdeklődésünknek, alapértékeinknek (például ne vállaljunk vezető beosztást, ha ez olyan megoldásokat is igényel, melyek nem egyeznek értékrendszerünkkel) sokkal kevesebb energiát igényel, sőt néha energiát ad.

Embertársaink, kapcsolataink szintén nagyon fontos energiaforrások. Itt most nem az energiavámpírokra gondolok, hanem egyrészt a kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolatokra, melyek teret engednek a szeretetnek, energiát adó érintéseknek (gondoljunk csak egy ölünkben kucorgó kisgyermek melegére, édesanyánk, szerettünk érintésére), másrészt az akár ismeretlenek irányába megnyilvánuló jóakarat, odafigyelés energiákat megmozgató hatására. Ha kedvesek vagyunk, ha akár csak szavakkal segítettünk valakinek, az ránk is visszahat.

A természet, a napsugár, a szél, a víz (legyen az akár tó, akár folyó, tenger), a fák, a felhők mind-mind energiát adó élettársaink. Ölelt mostanában fát, ült egy folyó partján hosszan nézve a víz mozgását, napozott úgy, hogy közben arra gondolt, hogy most gyűjti télire a tartalékokat?

energiaforrás

A művészet bármely ága, mely kedves nekünk feltölt, energiát ad. A zene, a filmek, a versek, egy-egy szép fotó. De természetesen nemcsak a művészet élvezőjeként, hanem alkotójaként is számtalan helyzet adódik, amikor töltődhetünk energiával.

A lista nem teljes, de reményeim szerint kiindulópontként szolgálhat ahhoz, hogy végiggondolja, hogy Ön számára melyek a legfontosabb energiaforrások, és hogyan csempészheti életébe az elfeledett, vagy soha ki nem próbált lehetőségeket, hogy ne csak gyerekkori emlék legyen, hogy a fűben fekve nézte végig a különböző formákat öltő habos felhőket, vagy a hullócsillagok cikázó nyomait.

Szervezetünk, lelkünk üzenetei – a diszkomfort érzés száműzése a komfort zónán kívülre

Szerintem napjaink egyik legveszélyesebb jelensége, hogy megtanultunk együtt élni fájdalmainkkal, félelmeinkkel. A diszkomfort érzés a komfort zónán belülre került. Elfogadjuk, sőt akár meg is szokjuk, hogy étkezés után ég a gyomrunk, hogy a munkahelyi események nyomán görcsbe rándul a gyomrunk, elfogadjuk, hogy fáj a fejünk egy rohanós nap után, beleragadunk romboló helyzetekbe. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

„Beszél a szemed…” –tárlatvezetés érzelmeink között

Mindenkinek beszél a szeme, tükrözi a múltat, örömet, bánatot, szenvedést, reményt, szenvedélyt, szeretetet, lágyságot, keménységet, dühöt, megbántottságot, és érzelmeink minden árnyalatát. Ha közeledik felém egy embertársam, elsőként a tekintetét keresem, mely nagyon sok üzenetet hordoz. A legelső, ami szembetűnik, hogy csillog-e a szeme, megjelenik-e a jelent megélő, a jövőt reménnyel váró ember pozitivizmusa, lendülete, derűje szeme fényében. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Megoldásaink…

Nehéz élethelyzetekre eltérő megoldásokat találunk. Először is már a helyzetek nehézségét, bonyolultságát is eltérően kezeljük. Van, aki a mások által viszonylag könnyedén cipelt teher alatt már roskadozna. Különböző csomagokat cipelünk, különböző teherbíró képességgel. Ami a legfontosabb, hogy mi milyennek éljük meg az adott helyzetet. Ha megítélésünk szerint erőnket próbára tevő helyzetet teremtettünk magunknak (mert mi teremtettük, minden látszat ellenére  🙂 ), akkor egészen meglepő, ‘zseniális’ elkerülő  vagy a problémába nyakig merülő, bent ragadó ‘megoldásokkal’ állunk elő. Szőnyeg alá seprés, meg nem történt helyzet látszata, más hibáztatása, körülményekre való hivatkozás, önsajnálat, a probléma fokozása, gyógyszerek, tudatmódosító szerek szedése…. és folytathatnánk a sort. Mindezek az igazi megoldás elodázását jelentik csupán. Újból szembejön az ismert rossz helyzet, déjà vu élményben lesz részünk. Az igaz, hogy az előbbi listában vannak kényelmes, a komfort zónán belüli megoldások. Könnyebb egy bogyót bekapni, mint szembesülésekkel teli önismereti úton elindulni? Hamis spórolás. Ez az én véleményem, és tapasztalatom. Aki elkezdi megismerni önmagát, felfedezi saját erőforrásait, értékeit, foglalkozik önmagával, az rövidesen ráérez ennek az ízére, rájön, hogy a szokásos, nem mindig célravezető megoldásokon kívül számtalan más lehetőség adódik. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Idő magunknak, segítség másoknak … hogy hatékonyabbak és kreatívabbak legyünk

Teljesítmény-központú, rohanó világunkban nagyon könnyen felborul az egyensúly napi rendünkben (munka, család, pihenés), kapcsolatainkban, étkezésünkben, gondolatainkban. A magunkra szánt időt redukáljuk a legkönnyebben és sajnos sokszor tartósan. És a végeredmény? Egyensúlyvesztés minden téren: munka, család, és a legveszélyesebb: az egészség terén. A legtöbb esetben a probléma kiindulópontja a munka, ahol mindig nagyobb és több teljesítményre törekszünk, vagy ilyen jellegű elvárásoknak igyekszünk megfelelni. De egy idő után a túlterheltségnek köszönhetően nyilvánvalóan a visszájára fordulnak törekvéseink. Nem teljesítünk jobban, sőt! Hogyan lehet ebből (a néha mókuskeréknek tűnő) körből kilépni, úgyhogy mégis maradjunk hatékonyak a munkahelyünkön, elvégezzük munkánkat?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….